El sem hiszem, hogy a kislányom,
Harmat hazatért.
Régen Harmatcseppnek hívtalak,
de ezt el is felejthetjük.
Hát…
Igen, az jó lenne.
- Egy időre.
- Oké, Harmatcsepp, vagyis… Harmat.
Annyi mesélnivalóm van. Hozok valamit!
Milyen csodálatos!
Bárcsak ne kéne
uralkodói kötelességeim miatt elmennem.
Úgy örülök nektek!
Nincs jobb egy kislánynál.
Csak talán két kislány.
Most mennem kell. Pápá!
Emlékszel, mikor a cirkuszban
ezt rettentő viccesnek találtad?
És imádtad ezt a képet a múzeumban.
Nagyon kifinomult ízlésed volt
már kiscsikóként is.
Elég homályosak az emlékeim, Alfamén.
Nincs több Alfamén. Mostantól Apa vagyok.
Oké, Apa.
Ja, csak Harmatnak mondtad, értem.
Bocsi, nem emlékszem… Apa.
Fel kell frissítsük a memóriád.
Tudom! Tartsunk egy apa-lánya napot!
Minden vissza fog jönni.
- Mit mondasz?
- Szuper.
Először a szépségfoltom, most meg ez.
Úgy örülök, hogy megtaláltalak!
- De cuki!
- Édesek!
Annyi mindent érzek egyszerre!
Hej, a tündöklő varázs
Hadd ragyogjon hát !
Hagyjunk nyomot együtt !
És ügessünk tova !
Minden csak egyre jobb lesz
Mindenpóni mindenhol
Érzed már, a szív dobog
Lásd, mi a szikrád, és ragyogj hát !
És hagyj egy közös nyomot !
A patámra fogadom
Pónik, előre !
Egyesüljünk !
MY LITTLE PONY: HAGYJ NYOMOT MAGAD UTÁN
Hol kezdjük
az újrakapcsolódást és az emlékezést?
Neked mindig jobb játékötleteid voltak.
- Tényleg?
- Igen.
Ezért vannak játékok a teaházban. Miattad.
Milyen figyelmes!
Nem bírom.
Nem emlékszem, mikor játszottam utoljára.
Kivéve az Ördögi Tervet, mikor
azt tervezed, hogy vedd át a világuralmat.
Opaline imádja.
Hé! Ez nem is igazi játék?
Tudjuk, min mentél keresztül.
Sok minden hátravan még.
Hát igen.
Még van 20 ilyen emlékdoboz.
Inkább az érzésekre gondoltam.
Segítenél valamiben, kislányom?
Persze, Apa-mén, vagyis Alfa-apa.
Bocs, még próbálom megszokni.
- Hallottad, mit mondott?
- Igen, Apa-mén. Nagyon vicces.
Nem, hanem,
hogy Opaline világuralomra tör.
Ez a játék segíthet belelátni a tervébe.
Lépéselőnybe kerülünk.
Megmentjük Equestriát!
- Meg kell kérdeznem Harmatot.
- Zseniális nyomozó vagy.
De ez most
nem megfelelő időpont a vallatásra.
Dehogynem!
Mostanában kicsit
tapintatlan vagy Harmattal.
Miről beszélsz?
Szóval, Opaline…
Ami Opaline-t illeti…
Harmat! Mesélj Opaline-ról, most!
Talán kicsit túlzásba estem.
Most a támogatásunkra van szüksége.
Ha készen áll, el fog mondani mindent.
De mi addig is nyomozhatunk.
Szuper ötlet.
Ahogy az unikornismondás tartja,
a múlt a jelen kulcsa.
Meg kell ismerni a pónik múltját,
mert mindenpóni döntései
visszhangoznak az időben.
- Visszhangoznak az időben?
- Igen.
Tudom is, kivel kell beszélnetek.
Gyertek utánam!
Szedjetek füvet,
de vigyázzatok a szagos gazzal!
Most van szezonja.
Te… És te! Ti velem jöttök.
Milyen jó egy kicsit nosztalgiázni veled!
- Imádtad ezt a helyet.
- Mi a neve?
Az Emlékek Útja. Nézz oda!
Ezt együtt véstük bele. Engedéllyel.
Mindennap eljövök ide, mióta eltűntél.
Végre újra teljes állású apa lehetek!
Még sosem láttam ilyen boldognak.
- Még Haven királynővel sem.
- Harmatot sem láttam még így.
- Talán magukra kéne hagynunk őket.
- Már miért kéne?
Ennek örülni fog.
Cuki! Persze kicsit tolakodó. Hát jó.
Megyünk, hogy minőségi időt
tölthessetek együtt.
Kettesben. De mindegy, ezt miért mondom.
Hívjatok, ha kellünk!
Hallottad? Minőségi idő. Kettesben.
Mint régen.
Üdv újra itthon!
A te kényelmed a legfontosabb.
Ó! Várj, míg meglátod a legjobbat!
- Ta-dam!
- Azta, ez… ?
A régi szobád.
Pont úgy, ahogy hagytad.
Csak több porunikornissal.
Hívom Dustyt,
a takarító pónit, ő majd segít.
Minden csillogni fog.
Szereted még a csillogást?
Ha bepakoltál, kezdődhet a móka!
Egész életemben erre a percre vártam!
Fogalma sincs, ki vagyok most.
De hagyom.
Szeretném, ha ez lenne a legszebb napja.
Oké, begyakoroltad a műmosolyt,
úgyhogy használd!
És mehet!
Jaj, ez fáj.
Ő a kislányom, Harmat. Emlékeztek rá?
Köszönjetek a kiscsikómnak!
Ő az elveszett gyermekem. Pacsit neki!
Alfam… Vagyis Apa!
Visszább vehetnénk kicsit?
Nem szeretem, ha ennyien figyelnek.
Ó! Persze. Nagyon sajnálom.
Régen imádtad ezt.
Visszaveszek a hangerőből,
de a büszkeségből nem.
Tartogatok neked valami izgalmasat.
Mit? Meglátogatjuk a könyvtárat?
Ott még sosem voltam.
Ez egy játszótér?
Pontosan. Olyan sok szép emlékünk van itt.
Imádtál libikókázni.
Juhú!
Meg csúszdázni.
Jupí!
Meg körhintázni.
Pörögj egyet az öreg csődörrel!
Légyszi!
Hát jó.
Átadnád ezt nekünk?
Nem vagy kicsit öreg már ehhez?
De. De nem egyidősek vagyunk?
És?
Elraboltak, átmosták az agyam,
úgyhogy erre most szükségem van.
Micsoda érzelmek!
Azokhoz értek.
Forgandó érzelmeid
vezessenek az örök sötétségből a fényre!
Aha, jól van.
Készen állok.
Hú! Oké, ennyi elég volt.
Erősebb volt a gyomrod.
Mára elég a játszótérből.
Jól vagyok. Tényleg.
Jó buli volt. Juhú!
- Próbáljunk ki valami mást!
- Szuper lenne.
Mondjuk a barlangászást vagy a famászást.
Vagy újrakezdhetjük a tűznyelést.
Izzy! Hol vagyunk?
Fogjátok ezeket
a fűből font ajándékkosarakat!
Nézzenek oda, ki van itt! Dizzy!
Izzy, Vén Bodza.
Ők Sunny és Zipp.
Sunny és Zipp, bemutatom Vén Bodzát.
- Ő a legidősebb póni az erdőben.
- Megtisztelő, hogy megismerhetjük!
Nem így köszöntjük.
Adjátok át a kosarakat!
Fűből font ajándékkosarak?
Nagyon figyelmes! És tisztelettudó.
Vén Bodza Zablaerdő történetmesélője.
A meséit pónik generáció
adták tovább egymásnak.
Ismeri a múlt minden titkát.
Hát nem hihetetlen?
Erről eszembe jut,
amikor a mosómedve megharapta a kígyót.
Ó! Az nagyon jó.
Nem minden történet érthető elsőre,
de jobban értitek majd
Equestria történetelmét.
A barátaimnak szüksége van a segítségére.
Mesélne nekünk?
Igen, egy feltétellel.
El akarok menni a nagyvárosba.
Zafír-fokra?
Oda. Elvisztek?
Szívesen elkísérjük.
Ó, de szupi!
Megyek csomagolni.
Még mindig a pörgős szoknya a divat?
A sérült macska azt mondja, miaú.
Aú!
Miaú-aú!
Ettől biztos visszatérnek az emlékek.
Egy különleges teakóstoló.
Lássuk, emlékszem-e…
Még működik.
Nyami!
Tudtam! Még mindig szereted
a Harmatos teát.
Rólad kapta a nevét.
Azóta senki sem ivott belőle.
De nem emlékszem,
mi van benne. Meg is ittad?
Hűha! Akkor töltök még.
Tele vagyok, Alfa… Apa.
Van esetleg még valami a listádon?
Igazából van.
Hu-hú, mondja a sérült bagoly.
Hú, aú!
Slam poetry. A kedvenced.
Emlékszel, mikor versenyt nyertél
„A kristály tükröződései” verseddel?
Nem emlékszem. De rémesen hangzik.
Rémesen cukin? Az volt.
- Gyere!
- Várj…
Látom, élvezte a Varázsbuszozást.
Az biztos!
Pont, mint mikor siklórepültem.
Most, hogy itt vagyunk,
lenne pár kérdésünk a…
Ez valóság?
Vásárolgathatok a Sörény utcán?
Végre látom ezt a híres helyet!
Nézzétek!
Ez volt a divat csikókoromban.
Hihetetlen, hogy visszatért.
Szóval,
van ez a gonosz alikornis, Opaline…
Mi az? Tud valamit?
Elképesztő az a pegazus!
Egy retró
Körhinta butikos kalap van rajta.
Azt nagyon nehéz beszerezni.
És a hangszerbolt…
Ennek semmi értelme.
Össze-vissza magyaráz mindent.
Csupa zagyvaságot.
Igen, kicsit…
De emlékszel, mit mondott Izzy?
Hallgassuk végig! Ami hosszú lesz.
Ha elvisszük a hangárba,
talán beugrik neki valami Opaline-ról.
Jó ötlet. Hátha eszébe jut valami.
Lehet, már eszébe is jutott…
Lassabban!
Menő. Milyen bátor megfogalmazás!
Sajnálom. Ez már nem megy.
Zseniális volt.
Elárasztanak az érzelmek.
De miről szólt?
Az identitás elvesztéséről.
Arról, milyen félelmei vannak
az újraindult apa-lánya kapcsolat miatt.
Ez… mind benne volt?
Értem.
De lehet,
hogy esernyőkről is mondott valamit.
Ige, arról is.
Gondoltam, hogy itt vagy.
- Mi történt? Szeretsz fellépni.
- Nem, nem szeretek!
Legalábbis már nem.
Utálom a reflektorfényt.
Utáltam a játszóteret.
Az egész nap szenvedés volt.
Semelyik program nem tetszett?
Nem.
Az az igazság,
hogy nem tudom, mit szeretek.
Vagy hogy ki vagyok.
Még nem volt alkalmam kitalálni.
Onyxéknak igaza volt.
Csak szeretném, hogy otthon érezd magad.
De nem érzem.
Nem ismerem a helyet. Nem ismerem magam.
És nem ismersz engem.
Annyi idő telt el! Annyi minden történt!
A csikó, akit szerettél, nincs többé.
Sajnálom. Annyira sajnálom.
Ezt nem tudtam.
Csak ki akartam fejezni a szeretetem.
De már értem.
Egyedül akarsz lenni.
Nem! Nem akarok többé egyedül lenni.
Mindig egyedül éreztem magam.
De már itt vagy nekem.
Valahogy újra itt vagy.
Van apukám!
Harmatcseppem!
Igazad van. Ragaszkodtam a múlthoz.
A fájdalmamhoz,
és emiatt keményfejű voltam.
Kérdezd meg a többieket,
milyen morcos voltam.
Kezdjük elölről! A nevem Alfamén,
és én vagyok az apád.
Semmit sem tudok rólad,
de ha készen állsz,
mindent meg akarok tudni
az életedről, arról, ki vagy.
- Örülök, hogy újra találkozunk.
- Harmat vagyok. Vagy Harmatcsepp.
Harmatcsepp?
- Ez tetszik.
- Nekem is.
- Te találtad ki.
- Még van egy kicsi a napból.
Mihez lenne kedved?
Erre! Mutatni szeretnénk valamit.
Mutatni? Akkor felveszem az új szemüvegem.
Klasszikus dizájn. Nagyon trendi.
De most jut eszembe, nyújtanom kell.
Milyen hajlékony! És beszédes.
Egyszer voltam egy nagyon puccos esküvőn,
de mindig váltogatták a figurákat,
és majdnem kiment a bokám.
Ha meg akarunk tudni valamit,
itt hátha sikerül!
Lássuk csak!
Azt a mindenit!
Ez gyönyörű.
Emlékszem,
mikor ezek a területek egybetartoztak.
Végre!
Réges-régen élt
egy varázserejű denevér, Hajnal.
Hasonló denevérek vették körül,
de az egyikük fellázadt a többiek ellen.
Csak repkedni akart,
és egyedül megenni minden gyümölcsöt.
Hajnal megkért egy pókot,
aki gyönyörű hálót szőtt,
hogy távol tartsa a gonoszt.
Hajnal így megvédte a fészküket,
de a mohó denevér
azóta is próbálja szétszaggatni a hálót.
Ezért eszik az egyik denevér
gyümölcsöt, a másik rovarokat… Ennyi.
- Ez… gyönyörű mese volt.
- Igen.
Köszönjük, hogy elmondta.
Nagyon szép volt.
- De nem tudtunk meg újat.
- Megpróbáltuk.
Legalább ő jól érzi magát.
Boldognak tűnik.
Ha jót tettünk vele,
én annak már örülök.
Köszönöm,
hogy elhoztatok életem utazására!
- Örömmel tettük.
- Megérdemli.
Ezt nem felejtem el.
Főleg, hogy láttam az új Egyesülés fáját.
Olyan szép!
Hogy… Micsoda?
Az Egyesülés fáját. Ott.
Pont, mint
a gyönyörű Kívánságfa Zablaerdőben.
Mi az az Egyesülés fája?
Ezek nagyon erős fák.
Akkor születnek, mikor pónik
igaz barátságban gyűlnek össze.
Az Egyesülés fái kapcsolódnak egymáshoz
a föld alatti gyökereikkel.
Ők védelmeznek minket,
ezért nekünk is védenünk kell őket.
Azta!
Köszönjük, hogy ezt elmondta!
Ez a dolgom,
ha már enyém az unikornisősök tudása.
Főleg ük-ük-üknagynéném,
Holdtáncos tudása.
Ő aztán nem volt semmi.
Ne szövegelj, hallak!
Azt mondtam, türelmes vagyok,
de alig várom, hogy meglássam, mi ez.
- Kinyithatod a szemed.
- Tea?
Tea.
Nem akármilyen. Egy új keverék,
amit én csináltam. Kóstold meg!
Ínycsiklandó.
Először kesernyés.
De aztán lágy, nyugtató íze lett.
Ez az én teametaforám.
Ez költészet.
Hálás vagyok,
hogy kaptam egy második esélyt.
Itthon vagy.
Őszintén, még mindig
nem érzem magam otthon. Nem tudom, miért.
Tudom már.
Telefonálok egyet.
Ta-da!
Mi? A Kristály Fénytorony?
Bocsi, még nem csomagoltunk ki mindent.
Van pár elég nehéz cuccod.
Mi van ebben?
Szikra, tedd le! Letörik a karmod.
Mi ez az egész?
Megkérdeztem, lakhatnál-e itt.
- És örömmel fogadnak, ha akarod.
- Komoly?
Akarom.
Most ágyaztam be! Mindegy.
Nem kell Zablaerdőben laknod,
vagy olyat csinálnod, amit nem szeretnél.
Felnőtt póni vagy. Nem a kiscsikóm.
És ez nem baj.
Ugye minden héten felhívsz?
Lent a hűtőbe tettem egészséges ételeket.
Olyan jó teát csináltál,
hogy hagytam egy dobozt
tele füvekkel és virágokkal,
hogy abból készíthess.
Szuper.
Nagyon fogsz hiányozni.
Te is hiányozni fogsz, Apa.
Ez még mindig a régi.
Mi is jövünk!
Északi szél! Hogy hiányoztál!
Hallottad már, mikor az Északi szél
és a Déli szél
táncpárbajából tornádó lett?
Táncpárbaj? Ez aztán a sztori!
Van ennek valami rejtett üzenete?
A szél mindig hordoz üzenetet.
Ha csütörtökön belerepülsz,
megtudod, miről beszélek.
- Helló!
- Már hiányoztatok.
Itt van Harmat is!
Szia, Alfamén! Ezt hallgasd!
- Vén Bodza?
- Minden egy denevérrel kezdődött.
Szerintem a másikra gondol.
Ó, az Egyesülés fái!
Mind varázslatosan összekapcsolódnak.
A feliratot fordította: Liptákné Tóth Sára